2026. augusztus 19., szerda · Kutatás

MIT-kutatás: nagy AI-modelleknél elveszik a képek eredete

Az MIT CSAIL kutatói, Zheng Dai és David Gifford, a Nature Communications folyóiratban publikált, lektorált tanulmányukban azt mutatták ki, hogy nagyon nagy adathalmazokon tanított képgeneráló AI-modelleknél gyakran lehetetlen egy adott kimenetet konkrét tanítóképhez kötni. A jelenséget „attribúciós lecsengésnek” nevezik: minél nagyobb a tanítóhalmaz, annál kevésbé számít bármelyik egyedi kép a végeredmény szempontjából. Módszerükkel ténylegesen törölték az egyes képeket – akár egy adott művész összes alkotását, akár egy személy minden fotóját – a tanításból, és sok esetben a modell kimenete nem változott. A kutatók szerint ez az első olyan eljárás, amely pontosan, nem csak közelítőleg bizonyítja, hogy egy adott adat eltávolítása nem befolyásolja az eredményt, ami megkérdőjelezi, hogy a jogvitákban felelősség rendelhető-e egyetlen forráshoz.

Egy forrás Ehhez a hírhez egy forráslink áll rendelkezésre.

Miért fontos?

Az eredmény közvetlenül érinti a folyamatban lévő AI-szerzőjogi pereket és szabályozási terveket, mivel megkérdőjelezi, hogy egy generált kép egyáltalán visszavezethető-e konkrét tanítóadatra.

Források

Kapcsolódó témák

Napi összefoglaló

Ez a hír a 2026. augusztus 19., szerda napi AI összefoglaló része.

Kapcsolódó hírek

MIT kutatók AI-ügynökökkel építenek virtuális tereket robotok betanításához

Az MIT CSAIL és a Toyota Research Institute kutatói kifejlesztették a SceneSmith nevű rendszert, amely három mesterséges intelligencia alapú ügynök együttműködésével hoz létre valósághű háromdimenziós virtuális környezeteket robotok betanításához. A rendszer egy tervező, egy kritikus és egy szervező ügynökből áll, amelyek mindegyike vizuális-nyelvi modellre (VLM) támaszkodik a terek megtervezésekor. A kutatók szerint a SceneSmith által generált belső terek – például éttermek, szállodai szobák és hálószobák – részletesebbek és valósághűbbek, mint a korábbi megoldások, így a robotok sokféle feladatot gyakorolhatnak fizikai szimulációban, mielőtt a valós világban tesztelnék őket. A rendszer célja a robotika egyik fő szűk keresztmetszetének, a változatos betanítási adatok hiányának enyhítése, mivel a fizikai környezetben végzett tanítás munka- és időigényes.

Kutatás: az AI-ügynökcsapatok alig jobbak, mint az önálló modellek

A Vals AI benchmarkja szerint az AI-ügynökcsapatok alig jobbak, mint az önálló ügynökök, miközben sokkal drágábbak. A cég a GPT-6 Sol és a Claude Opus 5.5 modelleket tesztelte a Vibe Code Bench feladatsoron, egyedül és csapatban, közepes és maximális következtetési szinten. A csapatos megoldás 1,8-5,1-szer többe került, de a négy összehasonlításból csak egy mutatott statisztikailag szignifikáns javulást: a GPT-6 Sol közepes szinten 7,3 ponttal jobb lett csapatban. Maximális következtetési erőforrásnál egyik modellnél sem jelentett előnyt a csapat. Az Anthropic saját tesztjei hasonlót mutattak: az Opus 5.5 tudásbázis-pontszáma 0,53-ról 0,74-re nőtt 1-ről 100 ügynökre váltva, de a javulás 10 ügynök után erősen lelassult. Noam Brown OpenAI-kutató a Dwarkesh Podcastben megerősítette: a több ügynökös rendszerek főleg sebességet hoznak, nem minőséget – négy ügynök kétszer gyorsabban dolgozott, de kétszer annyiba is került.

Kutatók: nyelvi modellek saját kontextusukat kezelhetik

A Meta, az MIT és a University of Washington kutatói egy új módszert, a Context Language Models (CLM) nevű megközelítést mutatták be, amelyben a nyelvi modell a saját kontextusát szabadon szerkeszthető fájlként kezelheti, nem pedig előre rögzített szabályok szerint tömöríti vagy hívja le az adatokat. A kutatók szerint ez kiküszöbölheti a hagyományos módszerek – összefoglalás, tömörítés, külső memória – ismert hátrányait, mint az információvesztés vagy a merev szabályrendszer. A csapat háromféle megközelítést tesztelt: tanítás nélküli (zero-shot), kontextusban tanuló és megerősítéses tanulásos módszert, és beszámolójuk szerint mindháromban érdemi teljesítmény- és számításiköltség-javulást mértek. A kutatók azt is kiemelik, hogy a CLM-ek olyan kontextuskezelési stratégiákat is kialakíthatnak, amelyek túlmutatnak az eddigi, emberek által tervezett megoldásokon – ez egyelőre kutatási eredmény, nem kész termék.

Harvard-kutatás: az AI kódolóügynökök több kódot, de nem több szoftvert termelnek

A Harvard Egyetem kutatói, Fiona Chen és James Stratton, 700 szoftverfejlesztő cég és több mint 700 000 alkalmazott Jellyfish-adatai alapján (2021 és 2026 márciusa között, 300 millió munkaesemény elemzésével) vizsgálták az AI kódoló eszközök hatását. Eredményük szerint az AI kódolóügynökök bevezetése után a cégeknél 30 százalékkal nőtt a legenerált kódsorok száma, 20 százalékkal a commitok, 23 százalékkal pedig a pull requestek száma. Ennek ellenére a kutatók szerint alig van bizonyíték arra, hogy a cégek tényleges szoftverkibocsátása nőtt vagy a létszámuk csökkent volna, mert a nyereséget elnyeli az emberi kódellenőrzés „szűk keresztmetszete”: a review folyamat meghosszabbodik, több átdolgozásra van szükség, és a review-k alatt több megjegyzés születik. A tanulmány így azt sugallja, hogy a kódgenerálás gyorsulása önmagában nem alakítja át a szoftverfejlesztés végső kimenetét.