AI-fogalom · Kutatás
Token
A nyelvi modellek által feldolgozott szöveg legkisebb egysége, ami lehet szó, szótöredék vagy karakter.
Más néven: tokenizáció, tokenizálás, token (LLM), subword token, szótöredék
A token a nagy nyelvi modellek (LLM) működésének alapvető építőeleme: az a legkisebb egység, amelyre a modell a bemeneti szöveget felbontja, és amelyekkel számol. Egy token lehet egy egész szó, egy szótöredék, egy szóköz vagy akár egyetlen karakter is, attól függően, hogy a modell milyen tokenizálási eljárást használ. A magyar mondat tehát nem betűnként vagy szavanként, hanem tokenekre bontva kerül be a modellbe.
A tokenizáció folyamata során egy speciális algoritmus a nyers szöveget számokká, azaz token-azonosítókká alakítja, amelyeket a modell aztán matematikai műveletekkel tud kezelni. A leggyakoribb módszerek, mint a Byte Pair Encoding (BPE) vagy a WordPiece, gyakori szórészeket egyetlen tokenként kezelnek, míg ritkább szavakat több kisebb darabra bontanak. Ez azért fontos, mert így a modell szótára kezelhető méretű marad, ugyanakkor korábban sosem látott szavakat is képes feldolgozni a már ismert szódarabokból összeépítve.
A tokenek gyakorlati jelentősége abban áll, hogy a modellek teljesítménye, sebessége és költsége mind a feldolgozott tokenek számától függ: a szolgáltatók jellemzően tokenenkénti díjazást alkalmaznak, és minden modellnek van egy maximális tokenszám-korlátja (kontextusablak), amely meghatározza, mennyi szöveget képes egyszerre kezelni. Egy adott nyelven, például magyarul, a szöveg jellemzően több tokenre bomlik, mint angolul, mivel a tokenizálók többsége eredetileg angol nyelvi adatokon lett optimalizálva.
A token fogalma nemcsak a szövegfeldolgozásban, hanem a modellek kimenetének generálásában is kulcsszerepet játszik: a nyelvi modellek egyesével, token-ről token-re generálják a választ, minden lépésben az addigi szöveg alapján megbecsülve a következő legvalószínűbb tokent.